T-295. 2025.04.13. A korlátról

Kedves Gyerekek!

Ma egy kissé szokatlan ószövetségi igét szeretnék nektek felolvasni. „Ha új házat építesz, házfedeledre korlátot csinálj, hogy vérrel ne terheld a te házadat, ha valaki leesik arról.” 5Móz 22,8

Kérdezhetnétek, hogy miért pont ezt az igét olvastam fel. Nemrégen beszélgettünk egy testvérrel egy lépcső korlátjának szükségességéről, és felmerült bennem, hogy esetleg arra a helyre nem is feltétlen muszáj tenni. Ő viszont erre válaszul figyelmeztetett rá, hogy a Biblia is beszél róla, és ezután eszembe is jutott, mire gondol. Tehát, ha az Ige beszél róla, akkor mindenképp szükséges. Aki nem készít védőkorlátot, és megtörténik a baleset, gondatlanságból elkövetett emberölés lehet a vád, amiért a bíróságon felelni kell. Gondatlanság, ha valaki nem figyel a korlát kiépítésére. És még így is elő fordulhat baleset, erre is találunk példát a Bibliában. „És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samáriában, és megbetegedék, követeket külde el, akiknek ezt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Beaálzebubtól az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?”

 A felolvasott Igéknek úgy gondolom, van ma is üzenete. Itt első sorban arról van szó, hogy mivel azon az égövön a lapos tetős házak terjedtek el, fizikai korlátot kellett készíteni, mert könnyen leeshetett egy gyerek, de felnőtt is, ahogy olvashattuk. A Bibliából tudjuk, hogy az ilyen házak tetejét sok mindenre használták. Itt szárították pl. a gabonát, itt pihentek sokszor esténként, vagy imádkoztak az emberek. Ide kellett építeni az ún. sátoros ünnep idején fákról levágott lombokból sátorszerű árnyas helyeket, ahol ezen ünnep alatt aludtak.  Általában nem fából vagy vas vasból készült, hanem a fal építőanyagával, sokszor kőből megmagasították a födémet. Miért merül fel egyáltalán a korlát elhagyása? Mert az is külön költséget jelent, az építőknek, jó, erős anyagból kell készíteni. Ha valaki nem épített korlátot, időt, energiát, építőanyagot spórolhatott meg. De látjuk, a balesetek elkerülése érdekében volt, és van ma is szükség korlátra.

Most nézzük meg, milyen korlátokról, szabályokról beszél még az Ige? Már a teremtéskor láthatunk egy tiltást jelző figyelmeztetést, vagy korlátozást, ami a jó és a rossz tudásának fája gyümölcséről szólt. Sajnos az ember ezt hamar át is hágta, aminek újabb korlátozások lettek a következményei. Nem élhettek tovább az Édenben, nem ehettek az élet fájáról stb. Aztán ha ugrunk egyet gondolom, sokan közületek elolvasták már a Mózes további könyveit. Ezekben nagyon sok törvényt, parancsot olvashattok, ami, kicsit furcsa és nem tűnik túl érdekesnek. Felmerülhet bennetek a kérdés: miért volt szükség annyi parancsra, mit tanulhatunk belőle? Ezeket maga Isten adta az Ő népének, és ezek is olyanok, mint egy védőkorlát. Megóvnak súlyos testi, lelki bűnöktől, de egyben nagyon behatárolják mozgásterünket, mit szabad és mit nem. Na, az ilyen bezártságot nem szereti természeténél fogva az ember. A parancsolatokat nagyon sokszor megszegte a nép, de mi magunkon is láthatjuk, hogy nem könnyű betartani. Bár vannak, akik természetüknél fogva ritkán vétenek ezek ellen, de a többségünk nem ilyen. Ezek a törvények éppen azzal, hogy nem vagyunk képesek megtartani azokat, Krisztusra vezérlő mesterünkké lettek. Ugyanis belátjuk, hogy Jézus Krisztusra van szükségünk, mert egyedül ez nem megy. Amíg az Ő lénye nem vesz bennünk lakozást, lehetetlenség megfelelni azoknak.

Ha jobban belegondoltok, a hétköznapi élet is tele van képletes értelemben korlátokkal. A korlátok nemcsak védenek, és óvnak a veszélytől, de be is zárják, behatárolják a mozgásterünket.  Behatárolnak minket bizonyos szabályok az óvodában, iskolában, munkahelyen, az utakon stb. És jók is ezek, mert ha nem lennének, csak káosz és zűrzavar uralkodna. Sokszor láthattok olyan táblát, hogy a korláton átmászni, kihajolni tilos és életveszélyes! Valahogy mégis sok embert vonz, hogy átlépjen egy korláton, ha látja milyen érdekes, vagy veszélyes dologtól választ el. Benne van az emberi természetben, hogy ezeket a korlátokat, szabályokat nem mindig szereti betartani, annak ellenére, hogy ezek a javunkat szolgálják. A mai világ azt sugallja, hogy lépd át a korlátaidat, mindent megtehetsz, minden sikerülhet, nem akadályozhat semmi. És bizony az ember nagyon azon fáradozik, hogy átlépjen bizonyos korlátokat. Megtanult repülni, legyőzte a gravitációt, folyókat terel el, hegyeket mozgat, felhőkarcolókat épít és még sorolhatnánk.

Azt látjuk, hogy a nagy szabadság nincs javára az embernek, mert rosszul él, visszaél vele. Pl. a kereszténységet sokszor üldözték, ilyenkor a hívő emberek szoros szeretetkapcsolatban voltak egymással és az Úrral. Amikor vallásszabadság lett, sok rossz dolog is felütötte a fejét a hívők között (elvilágiasodás, pártoskodások, vitatkozások, szeretetlenség stb.) A mai világban is nagy a szabadságra való igény. De ezt a szabadságot úgy értelmezik, hogy mindent szabad nekem, magam választhatom meg, partneremet még a nememet is, hogy fiú vagy lány legyek. Azt hiszik ezek az emberek, hogy milyen nagy szabadságuk van, pedig a Sátán rabjai. Ennek a vége sokszor kiábrándulás, szenvedés, öngyilkosság. Ezektől akar bennünket megóvni a szerető Isten. Ezért adta a korlátainkat, hogy az Ő védelmében legyünk. Ne akarjunk ebből kitörni, ragaszkodjunk hozzá, legyünk vele a lehető legszorosabb közösségben, biztonságban!

Ámen.